„Szomor és Gyermely között a dombtetőn áll egy kereszt. Nagyon régen állították, talán valamikor a 16. században, azóta persze többször leomlott, de mindig újra építették. A keresztet a két falu lakói kálváriaként használták, ide jártak Krisztus szenvedéseire emlékezni. De nem csak ezért nevezetes ez a kereszt: Szomor lakói innen vettek búcsút szülőfalujuktól, valahányszor menekülniük kellett. Ez pedig ötszáz év alatt többször megtörtént. Innen búcsúztak a menekülő szomoriak 1526-ban, amikor a tragikus mohácsi csata után a törökök az ország fővárosa felé igyekeztek. Innen intettek utolsót a falunak a szomori reformátusok az 1750-es években, amikor a betelepülő katolikus lakosság elől költöztek el. És itt imádkoztak utoljára 1944 decemberében azok a szomoriak, akik az érkező front elől menekültek és soha többé nem tértek vissza falujukba…”
(Tóth Krisztina: Reménnyé váljon az emlékezet Szomor története)
A keresztet a hívek 1879-ben, „2005-ben Gyermely, Szomor hívő népe”, majd a szomori önkormányzat 2019-ben pályázati pénz segítségével felújították.
