Beszámoló a szomori plébániai táborról
Évtizednyi csendes időszak után idén július elején újra napközis gyermektábornak adott otthont a Szomori Szent Mihály Plébánia.
A táborban 10 gyermek vett részt, 5-10 éves korig. A résztvevők között volt bajnai, gyermelyi, szomori, tatabányai és érdi gyermek is.
A szervezők legfőbb motivációja a plébániához kötődő közösségépítés, és egy tartalmas nyári gyerekprogram létrehozása volt.
A tábor vezérfonalát a bibliai Ószövetség egyik közismert története adta: a választott nép Egyiptomból való kivonulása, és visszatérése az Ígéret földjére. A hosszú vándorlás főbb állomásait a tábor öt napjára leosztva dolgoztuk fel. A tábor címéből adódóan - Bibliai mesterségek nyomában - olyan mesterségekkel foglalkoztunk, amelyek már az ókorban is léteztek, az akkori emberek megélhetését szolgálták.
Minden napunkat rövid szentmisével indítottuk, és Szentségimádással zártuk a templomban. Öröm volt látni, hogy minden nap volt olyan tábori résztvevő, aki ministrált a szentmisén.
Hétfői témánk az egyiptomi fogság volt. A délelőtt folyamán az agyagozás, cserépedény készítés volt a téma - az Egyipomban rekedt zsidókat kényszermunkára fogták, agyagból kellett téglát készíteniük. Az első nap délutánján a gyerekek elkészítették a tábori zászlót, színes festékkel és krumplinyomdával díszítették ki a “Jézus szeret minket” feliratú zászlót.
Kedden az asztalos és ács munkát próbálhatták ki a gyerekek. Elkészítették az igazi frigyláda kicsinyített mását, két példányban. A plébánia udvarát a csiszolópapír surrogása, és a csavarozás hangjai töltötték be. Az elkészült ládákat a két csapat saját elképzelése szerint festette és díszítette ki.
Aznap délután a varrást is kipróbálták a gyerekek, saját tarisznyát varrtak maguknak, amihez színes vállpántot is fontak.
Szerdán, a pusztai vándorlás napján kimozdultunk a plébánia udvaráról, és kecskelátogatóba vittük a kis csapatot. Útközben gyógynövényekkel ismerkedtünk, és néhányat be is gyűjtöttünk a kis tarisznyákba.
Csütörtökre megérkeztünk Kánaánba, az Ígéret földjére, ahol végre növényeket is tudott termeszteni a nép. Ehhez kapcsolódóan ellátogattunk a Barack-Virág Kertészeti Árudába, ahol sok különleges növénnyel ismerkedhettünk meg. Az árudai látogatásból visszatérve mindenki elültette saját kis növényét a saját cserepébe. Ezzel párhuzamosan a fiúk előkészítettek egy kis területet a plébánia előkertjében a hagymás évelő növények részére.
Pénteken kovásztalan kenyeret, vagyis lepénykenyeret sütöttünk, olyasmit, amit a bibliai időkben fogyasztottak. Aki épp nem sütött, az csatlakozott a kertben vezetett játékokhoz. Az utolsó nap délutánján a tábori emlékek felidézése, és a hálaadás volt főszerepben, de maradt idő egy jelmezes élőkép beállítására is.
Hálával tartozunk annak a 15 fő segítőnek, akik a tábor ideje alatt jöttek és adták magukat, az idejüket, a tudásukat. Volt nálunk nyugdíjas pedagógus, dolgozó, de a nyári szünetben ráérő pedagógus, lelkes szülő, és több nagylány és nagyfiú is, de kaptunk segítséget a szomori önkormányzattól, az iskolától, és a helyi Karitász tagjaitól is. Mindenki megtalálta azt a feladatot, amiben saját képessége szerint tehette hozzá a részét a táborhoz, volt, aki kézműves foglalkozást vezetett, volt, aki az étkezéseknél segített, más a zenei hátteret biztosította a misék és a szentségimádás alatt, és volt aki egy-egy tálca sütivel járult hozzá.
A tábor a szomori, a gyermelyi és a bajnai katolikus egyházközség összefogásával valósult meg. Reményeink szerint jövőre hasonló keretek között folytatjuk.
