Szomor a Dunántúl északkeleti részén, Komárom-Esztergom-, Pest-, és Fejér megye hármas találkozásánál, Budapesttől 35 km-re, a Gerecse hegység és a Zsámbéki medence között fekvő település.
Területének felszíne rendkívül változatos, a dombok és az eróziós eredetű völgyek mellett a falu határában emelkedik a kettős púpú Kakukk-hegy, amelynek magasabb tagja Csúcsos-hegyként (337 m) az alacsonyabb pedig Öreghegyként (326 m) ismert.
Tiszta időben a hegyről nagyszerű kilátás nyílik a vidékre, a Dunazug- és a Gerecse hegység vonulataira.
A vidék jellemző növénye a csertölgy, a gyertyános kocsánytalan tölgy, a bükk és a kőris.
Lakóinak száma: 1140 fő.
A településhez tartozik közigazgatásilag Somodor - puszta, ahol a XIX. század második felében római kori leleteket illetve római kori temetkezési helyet tártak fel.
Szomor az ősidők óta lakott terület volt. Az egykori római provincia. Pannónia kelta-római lakóit hunok, majd avarok váltották fel. Fejlődését segítette, hogy a két királyi székhelyet, Esztergomot és Székesfehérvárt összekötő főútvonal mellett feküdt, így sokszor kereskedők, szerzetesek, királyi hadak vonultak át területén.
Első írásos említése az 1269 évek második feléből származik.
Az Árpád-kori falut a törökök majdnem teljesen lerombolták. Újjáépülését követően, református magyarok lakták a falut egészen 1760-ig, amikor is a település a Sándor család kezébe került. A római katolikus vallású új földesúr elkergette református hitű magyar lakóit és helyükbe katolikus svábokat hívott a környékről.
Szomor történetének másik meghatározó nagybirtokos családja a Kézdi-Vásárhelyi család volt, mely a XIX. század elején kastélyt épített a településen. Leghíresebb leszármazottja - a falu jótevője – Kézdi-Vásárhelyi Imre volt, aki magyarországi tanulmányai után Bécsben és a párizsi Sorbonne egyetemen tanult és szerzett jogi illetve orvosi diplomát. Házasságkötése után végleg letelepedett a faluban és aktív részese lett a falu életének, de a megye irányításában is részt vett.
Magas szintre fejlesztett hobbija volt a régészet, Szomor területén több római kori emléket is kiásott, jelentős archeológiai gyűjteménye ma a Nemzeti Múzeumban található
Mindkét világháború jelentős károkat okozott a település életében. Míg az első világháború inkább emberi veszteséget okozott ( 26 fő ), addig a második az emberi veszteségek mellett jelentős anyagi károkat is okozott. A Budapestért folyó harcok során a faluban 1944. december 24-től 1945. március 16-ig állt a front, melynek következtében a település jelentős része romokban hevert.
A második világháború Szomoron 82 fő áldozatot követelt.
A megpróbáltatások ezzel még nem értek véget. Előbb 1945 elején megkezdődött, majd egy rövid szünet után 1946-ban folytatódott német lakosság internálása, kitelepítése.
A háború és a kitelepítés okozta sebek lassan és nehezen gyógyultak. Olyan kevesen maradtak a faluban, hogy a képviselőtestületet nem tudták megalakítani.
Az ötvenes és a hatvanas évek az újjáépítés jegyében teltek el. Majd 1969-ben Szomoron megszűnt az önálló tanács, és helyette Gyermely községgel egy közös tanács alakult, Gyermely központtal.
Szomoron csak kirendeltség működött.
A közös tanács azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a vezetők között állandósultak a nézeteltérések ezért egy népszavazás eredményeképpen 1990. január 1-től újra önálló tanács alakult a településen. Az önálló testület azonban nem működött hosszú ideig, mivel 1990. szeptember 29-től a falvak irányítása a szabadon választott önkormányzatok kezébe került.
Az elmúl 20 évben hasonlóan több környező településhez Szomor is töretlenül fejlődik. Lakóinak száma évről-évre gyarapszik, intézményei, közműhálózata folyamatosan újul meg.
Szomor római katolikus temploma a község központjában a Vörösmarty utca elején áll, előtte láthatóak a világháborúkban elesett hősök emlékművei. A templom mögött található az 1807-ből származó Nepomuki Szent János-szobor.
Ugyancsak értékes egyházi műemlék a 2000-ben felújított - copf stílusú - római katolikus Sarlós Boldogasszony kápolna, a temetőben.
Mint említettük a Sándor grófok mellett a Kézdi-Vásárhelyi családok is rendelkeztek itt birtokkal.
Utóbbiak kastélyában működik az általános iskola, amit a család jeles tagjáról az orvos, régész Kézdi-Vásárhelyi Imréről neveztek el.
Szomor néprajzi emlékei a Petőfi utcán található Falumúzeumban tekinthetők meg.
A község évente nagy sikerrel tartja meg állandó rendezvényeit: májusban a két napos Nemzetiségi fesztivált, szeptember végén a Mihály napi búcsút, novemberben a Kézdi-hetet.
Szomor a történelem során nagyon sok csapást és viszontagságot elviselt, sokszor évekig pusztán állt az újrakezdés reménye nélkül.
A szenvedések és a veszteségek azonban nem elgyöngítették, hanem megerősítették a falut. A rendszerváltozás után bekövetkező gyors fejlődés azt mutatja, hogy a szomori emberek szeretik a falujukat és ennek eredményeképpen Szomor képes megállni a saját lábán és bátran néz az új kihívások elé.
Amennyiben részletesebben szeretné megismerni településünk történetét, azt megteheti ha elolvassa a - Tóth Krisztina gondozásában megjelent - „Reménnyé váljon az emlékezet” című Szomor történetét bemutató monográfiát, mely megvásárolható a Községházán.